3. nap – Larrasoana – Pamplona

április 27 – kedd, Larrasoana – Pamplona, 16,3km.

Reggel megint korán elment a hajnali csapat, újfent nem aggódtam a korán kelés miatt. Viszont most időt fordítottam a reggelire is, és nem indultam el evés nélkül, így nem is kellett reggelizni megálljak, szóval hamar beértem azokat, akik nem sokkal előttem indultak el, 8 óra körül. A táj szép volt, mint mindig. Azt hiszem, ezt mindig leírhatnám, hogy a táj mennyire gyönyörű, mert szép és zöld minden. Szóval ezt – ha máskor nem írom – mindig gondoljátok hozzá. :)

Útközben volt egy kitérő az útról. Nem értettük egy páran, hogy miért, és hova vezet az az út, amit szintén sárga nyilak jeleznek, hiszen egy térkép, vagy utikönyv szerint sem volt alternativ útvonal. Nos, tényleg csak egy apró kitérőről volt szó, igaz, magas kaptatóval, amely egy templomhoz, és egy női rendházhoz vitt fel. Nagyon örülök, hogy felmásztam oda, az a kis templom nagyon jó hangulattal töltött el, mintegy lelki feltöltődést adott a további kilométerekhez. Szóval mindenkinek ajánlom a Zabaldikai kis templomot. Kaptunk egy kis papírt is, amit ha lesz lehetőségem, begépelek, és elküldök, nagyon jelentőségteli írás van rajta, elgondolkodtató dolgokkal.

Cizur Menor lett volna a mai cél, de vegül Pamplonában ragadtam. Ezt amúgy nem bánom, így sokkal több időm volt és van mindenre, hiszen már 3órakor legkésőbb itt voltam. Habzsi-dőzsi is volt, megettem 2 jégkrémet… cserébe, mit ad Isten, nem kellett belépőt fizessek a katedrálisba, melynek ára megegyezik a fagyijaim árával. Talán véletlen. :)

Néhány  dolog általában:

Sok helyen van bolt, úgynevezett supermerkato, tehát van (igen, van) lehetőség vásárlásra, és nem is mindig horrorisztikus árakon. (Jelzem ezt azoknak, akik megrettentettek, hogy milyen drágán lehet csak enni…) Nyilvánvaló, hogy nem lesz változatos az étkezés, de kenyeret, nagyobb rúd kolbászt, vajat, némi zöldséget mindig be lehet szerezni jó áron, úgy, hogy több napig egye az ember. Másfelől sok ételt találok kipakolva a szállások konyháin, amelyet mások azért hagytak ott, hogy a következők megegyék. Így ettem ma krumplit. :) Egy pár mutatta, hogy 4 Euroért vettek tömérdek zöldséget meg hozzá való húst. Hát, ha van rá szeme az embernek, lehet olcsón étkezni.

A szállások között is találni 4-7 Eurosakat, eddig egy adományosban, és két 6 Eurosban voltam. Ahogy haladunk előre, egyre több lesz az adományos szállás, szóval nem lesz gond ezzel sem, úgy tűnik, nem kell majd szabad ég alatt aludjak.

A hátizsákom nagyon nehéz, de nem tudom, hogy mit tehetnék ki belőle. Nyilván ilyenektől sok, mint elemtöltő, meg kis billentyűzet, de ezek mind célt szolgálnak, másfelől fele cuccom kölcsönkapott, nem pakolhatok ki bármit a szálláson otthagyás céljából.

Másik gondom a hátizsákkal, hogy a hátmerevítő vas irgalmatlanul nyom, mélyen bele a húsomba. Sajnos sejtettem, hogy nem elég nagy a derék részen a szivacsozás, és méginkább sajnos, hogy ez így is lett. A gond az, hogy ha szorosabbra veszem, kinyomja a pánt a beleim, ha lazábbra engedem, akkor a vállamon van minden súly. (A csípőn kell cipelni a súlyt, nem a vállakat é s gerincet terhelve.) Eddig egy megoldás ígérkezett viszonylag jónak, mégpedig hogy a polár pulóveremet a derekamra kötöm, így azon ül a vasmerevítős rész, nem nyom. Viszont így nem tudom úgy ráültetni a csípőmre a súlyt és a táskát, mint kellene, és csak görnyedek a vállamra nehezedő súly miatt. Ezzel még sok gondom lesz azt hiszem, de a Camino ilyen, terheket cipelünk.

A gyaloglás amúgy jól megy, egész jó tempót diktálok magamnak. Jól esett a mai rövid táv és hosszabb pihenő is frissítő. Holnap sem fogok hosszút menni azt hiszem, de majd meglátom, hogy hogyan lesz.

Eddig utitársam még nem nagyon volt, hosszabb távon semmiképp. Most kezdenek kialakulni a kapcsolatok, barátságok, egyre több emberrel van nekem is kapcsolatom, sokat beszélgetek mosás, főzés, pakolás, séta, városnézés közben. Sok az egymásra figyelés, kérdezgetjük egymástól, hogy vagy, mi újság veled. Nem érdekes, hogy most látod az illetőt először, látod, hogy ő is zarándok, ez a legapalvetőbb kötődési pont itt két ember között. Az a természetes, hogy mindenünk megosztjuk egymással, legalább is eddig még csak ilyet tapasztaltam. :) Sokmindent kapok másoktól, eddig még nem sok mindent volt lehetőségem adni. De például az étel megosztása alapvető, valamint bármi, ami könnyebbé teszi a másiknak a zarándokutat. Banális dolog, de pl. ilyen módon segítettem valakinek a cipőfűzője “megjavításában”, ugyanis a végein foszlani kezdett, nekem meg van öngyújtóm, így megolvasztottuk a végét. Nem fog tönkremenni a cipőfűzője, ezzel az aprósággal segítek neki eljutni Compostelláig.

Érdekes az is, ahogy lelkileg is meg testileg is kezd az ember belerázódni ebbe az életformába, el kezd ráhangolódni a Caminora.

No, hát körülbelül ennyi jutott eszembe mára. Holnaptól megint nem lesz internetem úgy hiszem, de amikor csak tudok, jelentkezem. Köszönök szépen minden szurkolást! Üdv haza! :))