5. nap árpilis 29 – csütörtök, Puente la Reina – Estella/Lizarra 24km
Reggel kiettem a hűtőt, megvártam persze, amig mindenki elhagyja a fedélzetet, illetve akik még a konyhában reggeliztek, megkérdeztem őket a talált ételekről. Szóval jól esett a sonkás kenyér paradicsommal, ezt is pakoltam ebédre, annyi volt.
Reggel a város után nem sokkal jött egy jóóóóó nagy kaptató felfelé. Gondolkodtam azon, hogy egy hangya hányszoros önsúlyát képes cipelni, és ezen elmélkedve felvettem (igyekeztem felvenni) egy hangya lelkületét. Jól hajtottam magam fölfelé. Nem kellett volna. (Erről később.)
Maneru után Cirauquira gyönyörű volt a rálátás. Mint egy ékszerdoboz csücsült a dombocskán, amire épült. Már messziről kinéztem magamnak a templomot, és bár várható volt, hogy zárva lesz, annak árnyékában kívántam elfogyasztani az ebédet, hisz a hűvös falak árnyékában mindig jobb az idő. Majdnem túlmentem a templomon, mert nem ment el mellette a jelzett út, és már egy ideje lefele tartottam, mikor eszméltem, hogy a templomnak a dombcsúcson kell lennie… visszamásztam, és még nyitva is volt a templom. Üldögélt benn egy hölgy, aki a betérőket fogadta, meg pecsétet adott. Nagyon felmérgesedtem rá, mert rápecsételt az egyik pecsétemre… Hejjj, majdnem megmutattam neki, milyen a Magyarok Istene! Akkor békéltem meg, amikor láttam, hogy csak a pamplonai egyetem bélyegére pecsételt rá, az meg annyira nem baj.
Itt nem messze volt amúgy egy bolt, vettem egy zacskó muffint, finomat.
Lorca felé viszont elkezdett fájni a bal sarkam. Van is rajta egy kis vízhólyag, de sajnos a csont fáj, nem úsztam meg egy kis vízhólyaggal. Valószínüleg a reggeli rohanásnak lett ez az eredménye, nagyon fáj(t).
Lorcaban leültem pihenni egy kút melletti padra, mellém ült egy férfi, megbeszéltük, jól esne enni valamit. Kipakoltuk, amink volt, és ettünk, ami volt. Kaptam tőle mandulát, mogyorót, csokikat, “cserekereskedelemben”, ahogy ő fogalmazta a szonkás szendvicsért, meg paradicsomért. Jót ettünk. Kiderült, hogy lengyel, fel is emlegettük a nagy lengyel-magyar barátságot, aztán tovább álltunk. Volt ezután nem sokkal, kb 5 percre egy kiépített Camino pihenő (reklámozva volt, csak azért ilyen), italautomatákkal, padokkal. Ott pihent az a német fazon, akit már első nap óta látok néha. Nem volt különösebben szimpatikus nekem, így nem is kerestem a társaságat, de azért elbeszélgettünk egy kicsit. Ő még maradt pihenni, én tovább álltam. Villatuerta határában ért be, mert ott ledőltem egy padra pihenni a lábam miatt. Kacagott, hogy sziesztázom, még le is fotózott. Nem volt már messze Estella. Megjegyeztem, ha gondolja, egy perc, várjon meg, mehetünk együtt. Igent mondott, és jó is volt, mert jól esett valakivel menni. Még az is kiderült, hogy jó fej, sokat nevettünk útközben. :)
És több nap óta először elkezdett esni az eső. Behúzódtunk egy híd alá Thorstennel, de mire előkapartam a poncsómat, el is állt. Nem volt hosszú eső. Egész nap láttam ma a hangyákat vonulni, meg azt a bogárfajtát is, amelyik a kövek alatt szeret élni a nyirkosban. Nem értettem, miért flangálnak fel, s alá a tűző napon, ezért csak arra gondolhattam, eső lesz. Így is lett.
Estellába beérkezve célfotó, majd búcsúzás, ő tovább állt. Volt egy tábla, nyilakkal, melyik szállás merre van. Egy másik felé akartam menni, de pár másik német jobbra indult. Azt javasolták, kövessem őket. Nem mindig az a jó, amit a könyvek írnak, néha csak menni kell.
Igaza is lett. Mario, az amúgy olasz szállásadó nagyon jó fej, lesz közös vacsora, majd reggeli is, ha jól értettem, és mosógépben moshatunk. Adományos a szállás, elvileg még fizetnem sem kellene, de majd bedobok valamennyit.
Most rohanok, van itt mise, nem lenne rossz részt venni rajta. :)
Mise után kaptunk megint áldást, most jobban értékeltem. :) meg még egy kis kártyát is, nem olvastam még el, mi van rajta. Visszaérve közös vacsi, ami saláta volt meg valami furcsa rizs, vajas ízű. Azt hittem, az csak a köret, de nem jött semmi más, hát azt ettük. Nevettünk is, hogy ez a rice-surprice, mert nem tudni, mi van még benne. :D
Vacsi közben újra szakadni kezdett, állítólag holnapra is eső lesz. Meglátjuk.
Akik mellett ültem a vacsinál, megérdemelnek egy-egy szót. David, olasz, és repülőgéppilóta. Olyan nagy gépeket vezet, amivel mi, a nép repülünk, például fapadossal. Jó, mi? Nem minden nap szalad össze az ember pilótával. Na de olyan nővel sem, aki a Fehér Házban dolgozott három évig, többek között Obamával. Most kilépett, mert kicsit kiégett, pihenőre-változásra van szüksége. Elkezd majd egy egyetemet.
Most megyek, csinálok valamit a sarkammal, aztán pihenés. A holnap nem lesz egyszerű azt hiszem. :)
