6. nap – Estella – Los Arcos

április 30 – 6. nap – Estella – Los Arcos

Tegnap este a vacsora közben kiderült, nem csak nekem volt nehéz napom. Körbekínáltam a Tomi féle pálinkát. Majd falatozás közben előjött mindenkiből, kinek hol és hogy fáj. Nehéz volt a terep… föl, le, föl, le, föl, le majd megint föl és újból le… és így tovább. Egyik hölgy könyvet ír, legalábbis most ahhoz készíti a jegyzeteit, és ő eféleképp fogalmazta meg a tegnapi napot naplójában: “Utálom Spanyolországot. Utálom a meleget. Utálok menni. Utálom a táskám.” Valami ilyesmi. Lefotóztam ezt a szakaszt, el lehet olvasni. :)

Ha tegnap a hangya lelkülete volt, amit követtem, akkor ma a csiga lelkülete volt az, amit felvettem. Bal, jobb, bal, jobb, mindig egy lépéssel előrébb.

Reggel elbúcsúzva Mariotól, megköszönve mindent lassan, nagyon lassan indultam neki a napnak. Elviekben (könyvi forma szerint) a napi cél Torres del Rio lenne, de úgy gondoltam, örülök, ha Los Arcosig eljutok. Főleg ebben a tempóban…

Nem fáj különösebben a lábam, de semmi szín alatt nem szeretném megerőltetni. A sarkantyú rémképet vettem magam elé, hogy végképp elvegyem a kedvem a sietéstől, bár a lábam kellőképp figyelmeztetett minden lépésnél, hogy nem muszáj azt úgy elsietni.

Irány a borkút, mindenesetre ez napi cél. :D Tekintve, hogy a roncesvallesi műanyag bögrém elhagytam vagy 2 napja, úgy gondoltam, követem régi zarándokok hagyományát, és a kagylómból iszok. Továbbindulva elmentünk egy templom mellett, amiről azt gondoltam, nincs nyitva, csak jóval később, egy kereszteződésnél néztem meg, és olvastam, nyitva van. No, séta vissza… Híres templom a könyv szerint, hát nézzük meg. Abbot Veremundo, a navarrai tartományra eső Camino védőszentjének ereklyéin kívül semmi különös. Visszafelé mindenkivel azt viccelődöm, már megjártam Compostellát, most hazafelé sétálok… :DDD Mindenki nagyot nézett, és kérdezgettek, “tyűű aztamindenit, tényleg” :P “ah, nem, csak a templomot kihagytam…” nagy mosoly minden arcon… :))

Van egy alternatív út a borkút után nem sokkal. A “hivatalos” út a jobbra térő, a balra menő ugyanannyi km, csak másfelé megy. Állítólag – ezt egy fórumban olvastam – van ott valahol kb félút felé egy magyar albergue, adományos, bizonyos Stra’ma Judit üzemelteti. Azért nem mentem arra,  mert korántsem biztos, hogy nyitva van, hiszen hivatalosan most még nincs nyár. Így inkább Villamayor de Monjardin felé vettem az irányt, azon keresztül Los Arcos felé. És nem bántam meg! Figyelem, ha most készülsz indulni, ezt írd fel! Nagyszerű albergue itt, Monjardinban!

Tulajdonképpen “gagyi”, biztosan sokan ezt mondanák… mert matracok vannak, meg nincs is igazán kiépített konyha, csak egy villanyrezsó, meg korántsem 5 csillagos (talán egy csillagot sem érne meg), de iszonyú barátságos, borzasztóan kedves hely! A hospitalerosok, akik 2 hetenként váltják egymást (most egy német hölgy volt ott, aki számos caminot végigjárt már, pl. francia, északi, portugál…), és az eslő az volt tőle, hogy beinvitált minket egy kávéra keksszel, és egy pohár gyümölcssalátára. Adományért. Úgy, hogy a kávéautomata ott van kint az ajtó mellett. A szállás is adomány alapú amúgy. Nagyon jól éreztem ott magam, nagyon kedves, barátságos, otthonos hely. Ne habozz megszállni ott, ha úgy jön ki neked a lépés.

Még jóval ezelőtt a városka előtt találkoztam Johannával, egy német lánnyal (a zarándokok fele kb német…), velem korú, és kb azonos tempóban is tudunk haladni. Illetve mondjuk úgy, most lelassított az én tempómra:)))

Itt, Monjardinban pihentünk egy jót (ugye, a finom kávé), és bár húzott a szívem, hogy maradjak, végül Johannával tartottam Los Arcosba. Útközben átváltottam a szandálra, és ettől teljesen felfrissültem. Bármi baja is van a lábamnak, a bakancs még pluszban nyomhatta, így a szandál megváltás volt. Hál’Istennek, az út sóderkavicsos, szandálban is járható út, nem kellett bicsaklástól vagy ilyesmitől félnem. (Mert azért sok terep olyan, ahol bizony kell a bakancs…) Viszonylag lapos, lankás terepünk van, némi fölfelével itt-ott. A táj elképesztően gyönyörűre vált. Végig madarak énekelnek az út mellett, egyszerűen bámulatos, milyen szép helyen vagyok…

Los Arcos előtt jóval, de nem sokkal Monjardin után “építettünk” Johannával egy “emlékművet”. Igazából nem tudom, hogy minek nevezhetnénk. Találtunk egy pár eldobott bakancsot az út mentén, és az ép bakancsot teletömtük kövekkel, még köré is tettünk párat, a másik pár darabjait, mintegy lépések szimbolikájaként folytatólagosan mellé tettük. Ha valaki látja, fotózza le, és küldje el. :)

Los Arcos nem akarta könnyen adni magát – ki volt írva, 5 km, és még rengeteget kellett menni, az út kanyargott, mindig azt hittük, a következő kanyar után majd feltűnnek az első házak. De nem. Közben az eső is eleredt, dörgött és morajlott az ég felettünk piszkosul. Szóval felavattam a poncsót. :)

A városba beérve munincipal 4 Euros szállás, illetve sok-sok étel vásárlása (május 1, meg a hétvége miatt). Mit is ettünk, te jó ég! Elfelejtettem a nevét, de gyakorlatilag krumpli meg tojás együtt. Illetve ettünk hozzá salátát. Aki itt jár, ki ne hagyja a templomot! Félelmetes! Ha nem ég bent a villany, megéri az 1 Euro a világításért! Elakadt a szavam, amikor beléptem! Nem szeretem a csiricsáré aranyozott templomokat egyáltalán, és ez itt sajnos elég gyakori, de ez a templom lélegzetelállítóan szép.

A szállás amúgy nem nagy cucc, kicsit koszos, de 4 Euroért megteszi. Aki kicsit élménydúsabbat szeretne, menjen az Ausztria alberguebe, az 8 Euro volt, de kívülről is barátságosabbnak tűnt.

Holnap Viana, maximum Logrono, bár ez utóbbival hosszú lenne a nap… Meglátom majd! Jó éjt!