8. nap – Viana – Navarrete

május 2. – 8. nap – Viana – Navarrete (21,5km)

Johanna és az olasz Dino rászedtek, hogy keljünk korán, és menjünk együtt. A korán az 6 órát jelent, és fél 8-as indulást… :) Nem volt ezzel gond, csak aludtam volna még, mert eleddig először volt nagyon rossz éjszakám. Az albergue szobái egy nagy szobából lettek leválasztva falakkal, így ablak nem volt. Az ágyak iszonyatosan nyikorogtak. Ha csak a lábam mozdítottam meg egy kicsit, már nyikordult az egész ágy, de nem csak az enyém, a többieké is. Szóval nem volt egy pihentető az éjszakám. :)

Együtt indultunk, 5-en. Logrono-ig végtelennek tűnt az út. Logrono-val egy új régió felé is mentünk, La Rioja felé, amely borászatáról híres. Állítólag 2000 éves hagyománya van az itteni borkészítésnek. Logrono-ba beérve az első házban van egy hölgy, akinek már a nagymamája is fogadta a zarándokokat, külön pecsétje van, ittunk kávét is nála. Igazi legenda! :)

Útikönyvek is emlegetik őt. Logrono-ban végül is sikerült rávennem a csapatot, hogy nézzük meg a központi nagy templomot, mert hogy van ott egy Michelangelo festmény.

Az időnk különben tökéletesen ideális a gyaloglásra. Felhős, kellemesen hideg, kicsit szeles, nincs nap. Jó ebben a hűvös időben menni, remélem megmarad még egy darabig. Csak néha szitál, vagy szemerkél az eső.

Az új régióba lépéssel a táj is változott. Eltűntek a végtelen zöld, hullámzó búzamezők, helyette végtelen szőlős van – bortermelő vidéken vagyunk. A kedvenc bokrocskáim még velünk vannak, és mindenhol szép virágok nyílnak az út szélén. Ezért jó tavasszal itt lenni, szerintem nyáron itt minden kiég, vagy legalábbis kopárabb.

Lassan lassan kiértünk a városból. A város mögött egy tó mellett nagy piknikező hely volt, a város apraja-nagyja ide jár ki a természetbe. Egy kávézóba mi is beültünk ebédelni.

Ezután lemaradtam egy kicsit a csapattól. Túl nagy volt nekem a tömeg az első hét (édes) magánya után, nem hallottam a saját gondolataim, bár a tarsaságban menés is jó dolog, vidáman telnek a percek. Navarrete előtt van az a hely, ahol a zarándokok teleaggattak-teleaggatják a kerítést keresztekkel. Mindenféléből készült keresztet láttam, a leggyakoribb persze a fűből-fából összerakott, de van műanyagkanál-, sebtapasz-,toll és tollbetét-kereszt…

Én is tettem ki egy keresztet Magyarországért kis trikolor szalagból. Aki arra jár: a kerítés mellett haladva fölfelé visz az út, és ahol lejteni kezd, van balra egy sárga kereszt (hosszú ideje az első jelzés), ott fölötte kerítés. Oda tettem. :)

Egyébként három fakeresztet láttam magyar szalaggal.

Együtt is vacsoráztunk. Nagyjából volt minden, így csináltunk egy jó nagy adag “piros tésztát”. Finom volt. :) Egy német sráctól kaptunk 4 muffint, majd reggelire megesszük. Különben őrült mennyiségű német van itt, már lassan unom őket. :)

Hopp, majd’ elfelejtettem. Reggel újra találkoztam a futóbolondokkal. Épp csak elkezdték volna a futást (egy városban szálltunk meg ezek szerint), így feltartottam őket egy percre, hogy tisztázzuk, hogy is van ez. Hát tényleg, SJPDP-ből futnak Compostelláig, 20 nap alatt +2 nap pihenő, napi 40km-ert. Hát ehhez tényleg elvetemült őrültnek kell lenni. Csodálom őket, de ez szerintem hülyeség, és remélem, Árpi, te sem találsz ki ilyesmit, mert agytengelyferdülést kapok, ha ilyesmivel állsz elő! Jövőre Le Puy-ból (vagy hogy írják az ilyesmi nevű francia várost, ahonnan az eredeti francia Camino indul, ami 1600km-es) akarják végigfutni. Sajnos azt elfelejtettem megkérdezni, miért, meg hogy hogy hívják őket, meg hány évesek, és hova valósiak… de már futottak is, nem akartam feltartóztatni őket.

No, hát kérem ez a futós dolog itt hülyeség. :)

Holnap lassú napot megyünk, valami 16km van betervezve. Azt hiszem Na’jera (a’-betű, repülőékezet).

Még nem tudom, mikor fogok leválni a csapatról, egyelőre azt hiszem, még pár napig együtt maradunk.