9. nap – Navarrete – Azofra

május 3 – 9. nap – Navarrete – Azofra-  23km

Egy félmeztelen öreg nő aludt mellettem az éjjel. Kicsit meglepő volt reggel öltözködni látni. Mellesleg nem ébredt fel az ébresztőjére, úgy kellett felrázni. Ugyanezt tettem az éjjel is, mert csörgött a telefonja, de azt sem hallotta meg.

Reggel közös reggeli, nyertem a hűtőből paradicsomszószt, kb egy-másfel adagra valót, meg reszelt sajtot.

Elindultunk.

A négyes fogat: két némettel, egy koreaival, meg velem, egy magyarral, Johanna, Milena, Young meg én. Egy darabig együtt mentünk, viccelődtünk, jó volt a közös indulás azt hiszem, viszont nem sokkal később, 1-2 km múlva szétváltunk. Nem volt ez akarattal, egyszerűen csak más ritmust jártunk. Johanna és Milena mentek együtt, én pedig Younggal koptattam a kilométereket.

Ez kifejezetten jó volt. Ugyanis ő nem beszél túl jól angolul, tehát az összes beszélgetésünk körülbelül a “hogy van a lábad – milyen messze vagyunk – kérsz-e csokit – itt megálljunk pihenni” kategóriájú mondatokra korlátozódott. Végre! Valahogy csendre vágytam, és úgy, mint Johannával pár napja, sikerült kivitelezni azt, hogy együtt is megyek valakivel, de mégis magam lehetek.

Építettünk is ketten egy kőpiramist, az Alto de San Anton csúcshódítás után.

Ventosa előtt sikerült Younggal eltévednünk. De nem csak nekünk sikerült, hanem még vagy 7 másik zarándoknak is, legalábbis voltunk, vagy 9-en a tanácstalanok klubjában egy 3-ágú elágazodásnál, mindennemű útjelzés nélkül. Mint utóbb kiderült, egy olyan elágazodást nem vettünk észre, amelyet 5, azaz öt sárga nyíl jelölt…. Kettő balról, egy jobbról, kettő a földre festve. Hát, ennyit ér az esős idő, az ember nem nézelődik. :)

Nem tértünk ki Ventosa felé, az alternatív útra, egyenesen mentünk Na’jera felé. Meg is láttunk nemsokára házakat, és örültünk, hogy odaértünk. Hideg volt, és esett az eső, egész nap. Itt a többiekkel is összetalálkoztunk, és büszkén mondtam fennhangon, milyen jó, hogy ezt a kb 16-17 km-t megállás nélkül le tudtuk sétálni?! :) Csakhogy nem voltunk meg Na’jeraban… A térkép szerint eltévedtünk, ugyanis Alesonban kötöttünk ki, holott a térkép szerinti kijelölt út elkerülte volna ezt a falut. Egy híd-szerű ház alá húzódtunk be ebédelni.

Na’jeraba nem sokkal ezután meg is érkeztünk, bár még jóval a kül-kül-külvárosba érkezve. Alesonban mondták, még 4 km. Mikor megláttuk az első házakat, még legalább 2 km-t kellett menni, hogy a városban legyünk. Változatlanul esett, és hideg volt, hidegebb, mint eddig bármikor. Egy bárba húzódtunk be, mert az albergue csak 3 órakor nyitott. Ahogy ott üldögéltünk, és nézegettük az útikönyveinket, lassan, de biztosan mindenki (rajtam kívűl) a tovább menésen gondolkodott, merthogy “ez az albergue mások szerint gagyi”, bár donativos… Sokáig huzakodtam, mit tegyek, elváljak-e tőlük, vagy velük tartsak? Közben elmentünk egy helyi nagyon olcsó szupermarketbe, egy igazi nagyvárosi bevásárlóközpontba. Végre 45 centért vettem a kenyeret 1 Euro helyett…

Végül is felbőgött bennem a birka, és velük tartottam, bár az albergue mellett elhaladva, és oda bekukkantva nagyon is kényelmesnek, és jónak tűnt. No, mindegy, menjünk….

Süvöltő jeges szél, és további eső várt ránk, közel 7 km-en keresztül. Szidtam a nagyapjuk kiskésit, hogy mi a fenének álltam rá a továbbmenésre, ahelyett, hogy már a lábamat lógatnám a kényelmes ágyamon. Mindegy, menni kell. Néhányszor az erős szél majdnem lelökött az útról, de mindig sikerült ellentartanom. Elsőnek értem be Azofrába, igen csak kiléptem, nem volt finom a hidegben menni. Mikor már a recepciónál pecsételtettem (a camino állítólag legjobb, úgymond egyetlen “5 csillagos” alberguejében), a néni kérdezte, egyedül vagyok-e? Mondtam, nem, még hárman jönnek. No, mert hogy már csak 1 hely van. O:hhhhhh… Na most mi lesz. Elmagyarázta, vannak toldalékos épületek, ahol még van hely. Csahogy azok igencsak lerobbant helyek. Az egyik ilyenben kaptunk 4 ágyat. Se fűtés, se konyha, se melegvíz. Ide kellett átjönni fürdeni, főzni, ami rendben is lenne, csak hogy az ember nem erre számít, és nem úgy, hogy ugyanazt az árat számítják fel a lényegesen hidegebb, fűtés nélküli szobákért. Bárki ide jön, erre számítson. Érkezzetek korán.

Viszont főztünk egy jót. Úgy, hogy nem került többe a nagy lábos sonkás-sajtos tészta, mint 2,50€… Egy zarándok menü 9-10€.

Hát, igen idegpróbáló nap volt ez a mai. A városi hőmérő szerint 10 fok volt, ami kb 8-at jelent városon kívül, vagy még annyit se. Holnapra 6 fokot mondanak. Nos, tekintve, hogy minden ruha rajtam lesz, legalább lesz hely a táskámban az olcsó ételeknek, amiket ma vettem. :D