10. nap – Azofra – Santo Domingo de la Calzada

május 4 – kedd, 10. nap – Azofra – Santo Domingo de la Calzada 14,8km

Éjjel még konzultáltam-tunk a családdal, mert feldagadt a lábam egy kicsit, hogy mitévő legyek. Nem volt annyira nagyon hú, de vészes, de eléggé dagadt ahhoz, hogy aggódjam egy kicsit: nem lesz-e rosszabb?

Azt a választ kaptam, ez csak természetes reakció a lábamtól, már únja a bakancsot, csak kenegessem a Flektor géllel, polcoljam fel, meg ilyesmi. És persze váltsak cipőt, ami egyelőre az időjárás miatt lehetetlen.

Reggel csak kimenekültünk a szállásról, át a közösségi terembe, reggelizni, fogat mosni, előkészülni a napra. Mára még hidegebbet, 6 fokot mondtak csupán, és persze esőt, szelet.

Megbeszéltem a  lábammal a mai napot. Egyezséget kötöttünk, megengedtem neki, hogy fájjon, illetve megígértem, hogy nem terhelem túl, kenegetem, felpolcolom, ahol és amikor csak lehet, de cserébe ne rosszabbodjon, illetve legyen türelmes, amint lehetséges lesz,cipőt váltok napközbeni menetelésre is.

Az időjárás horrorisztikus volt. Deltát vágtunk a szélben, esőben, sárban. Ma még hidegebb szél fújt, még erősebben, mint tegnap este. Rájöttem, tényleg igaza volt a többieknek a Camino Klubban. Nem vicceltek, amikor azt javasolták, sapka-kesztyű… Mosolyogtam magamban rajtuk, hogy micsoda sületlenség, hát Spanyolországba jövök, nem az Antarktiszra… :))) Végül igazuk lett. Pár napja megsültem a 25 fokban, most szétfagyok a 6 fokban. 50-80 km-en belül…

Szóval meneteltünk az esőben. Igyekeztem figyelmeztetni magam, néha pillogjak fel a poncsó alól, mert azért szép tájon megyünk keresztül, és valóban szép volt minden az eső meg a szél ellenére. Eleinte még mindannyian viccelődtünk, meg énekeltünk, mindenféle idétlen dalokat, napfényről meg tengerpartról, aztán a csapat egyik fele elkomorult, és olyanná váltak, mint az eső, szomorúvá.

Young meg én még kitartottunk a jókedv mellett. Mi mást tehetnénk?? Ázunk-fázunk, hát legalább legyünk vidámak! :)

Aztán volt egy pont, ahol én is elgondolkodtam egy-két dolgon. Elég sok zarándokot láttam magam előtt és mögött, néha csak őket figyeltem, amint küzdenek az időjárásnak kitettséggel. Miért mennek? Miért csinálják? Ebben a kifejezetten rossz, és kegyetlen időben? És én miért megyek?

Mi ad motivációt a folytatáshoz? Mint egy  házasság, a “jóban-rosszban” mindkét része képviselteti itt magát. Eddig csak a jóból volt részem, most inkább rossz, de csak a külső körülmények miatt.

Az úton levésben, utazásban sosem a megérkezés számít, hanem az odaút, és az, ahogy az utat onnan folytatjuk.

Miért megyünk mégis ebben a rossz időben is tovább?

Néztem Milenát, ahogy szenved, szidja, káromolja az időt, és húzza lefelé a csapat hangulatát. Az ő hozzáállásán , és a reggli vidámságon elgondolkodva újra eszembe jutott a jelen pillanat megélésének tana, hogy mennyire fontos a jelent jól megélni.

Nos, igen. A múltat nem változtathatom meg, a jövő fölött nincs hatalmam. Az egyetlen, amit birtokolhatok, a jelen pillanat. Azáltal, hogy jól, és teljes mértékben megélem a jelent, tudom széppé tenni a múltamat, és reménytelivé tenni a jövőt, hiszen ha tiszta szívvel, örömmel élem meg a jelent – minden körülmény ellenére -, azzal a múltam, ami az elmúlt pillanatok összessége, szép emlékké formálódik, és a jövőm is bizalomtelien fordul felém, hisz a legjobbat fogom kihozni belőle.

Ez a legnagyobb erő, a legnagyobb hatalom, amit az ember uralhat. Önmaga és a pillanat, mindig az adott pillanat, amiben éppen él. A többi múlandóság.

Így hát kurjongattam meg kiabáltam a szélnek, ha erősen oldalba, vagy szembecsapott. Énekeltem az esőnek, ha rákezdett, vagy ha jeges daraként kopogott a fejemen. Táncoltam, meg játszva tocsogtam a sárban, ami teljesen ellepte és nehezebbé tette a cipőmet. Minden rossz és kényelmetlen körülmény ellenére úgy döntöttem, boldog leszek és vagyok, és élveztem a gyaloglást, az úton levést.

Ciruenába beérve volt az első pinenőnk. Egy golfklub épületében található kávézóban ültünk le, kicsit száradni, melegedni. Ajánlom mindenkinek, olcsó a kávé. :)

Innen már nem volt messze Santo Domingo de la Calzada, csak mintegy 1-1,5 órányira azt hiszem. A Cofradia del Santo nevű több, mint 100 ágyas helyen szálltunk meg, amelyet most mindenki írjon fel magának, mert iszonyatosan megéri itt megszállni. Donativos szállás, és elvben még mindig az, de kérik, és számontartják, hogy legalább 5 €-t dobj be a dobozba.

Viszont ez a hely olyan, mint egy hotel. Az összes albergue között ez egy * * * * * Hotel… Nem csak a nehéz nap miatt élvezzük, hanem mert ez egyszerűen egy csúcs-szuper hely. Most lett felújítva nemrég, és épp egy kényelmes (mű)bőr kanapén lógatom a lábam a közösségi részen. Szóval itt szálljatok meg, ajánlom. :)

Este 19:30-tól lesz zarándokmise a katedrálisban. Nem mellesleg így ingyen bejutok, és megnézhetem a csirkéket, amelyeket egy csodára emlékezve tartanak a templomban (persze, 21 naponta cserélik őket). Domingo de Viloria alapított itt zarándokszállást, meg sok minden mást, neki köszönhetően fekszem most itt ezen a kanapén. Halála után (1019-1109) szentté avatták. A csoda meg úgy történt, hogy egy német család még a 16. században járt erre, apa-anya-fiú együtt. A fiú, Hugonell szerelmes lett a szállásadó lányába. A szállásadó, illetve a helyiek ezt nem nézték jó szemmel, így lopással vádolták, amelynek büntetése akasztás általi halál volt. A szülők gyászolva folytatták útjukat Compostellába. Hazafelé való úton újra keresztezték ezt a várost, hogy gyászoljanak. Meglepődve látták, hogy fiúk még mindig az akasztófán lóg, viszont életben van, Szent Domingo tartja őt a vállain. Szaladtak a bíróhoz, hogy elmondják, amit láttak. A bíró épp vacsorázott, két egész csirke volt a tényérján finom ropogósra sütve. A bíró kinevette őket, és azt mondta. “A fiatok annyira élő, mint ez a két csirke a tányéromon.” Erre a csirkék megrázták magukat, majd kotkodácsolva elkezdtek az asztalon szaladgálni. Ennek a csodának emlékére tartanak csirkéket a templomban, és a város bíráinak akasztófakötelet kell hordaniuk a bírói ruhájuk felett, amelyet már egy jó ideje lecseréltek egy jóval kényelmesebb anyagra, de hagyományból ma is viselik ezt az extra gallért.

Szóval ezeket a tyúkokat megyünk megnézni este, illetve itt a hátsókertben vannak a cseretyúkok szerintem, mert van 3 tyúkunk egy ketrecben hátul.

No, hát ennyi mára. Üdv mindenkinek! :)