13. nap, San Juan de Ortega – Burgos

május 7. – péntek, 13. nap, San Juan de Ortega – Burgos, kb. 30km

Reggel (illetve nekem még éjjel) arra ébredtem, hogy a felettem alvó férfi övtáskája ráesett a fejemre. Azt hittem, úgy éreztem, hajnali 4 óra van. Duzzogtam, hogy miért állt neki 2 valaki pakolászni, elemlámpával villogni, öltözködni. Még éjjel van! Hagyjanak aludni! Kiderült, már 6 óra, de akkor is aludtam volna még vagy 7-ig. Nem siettem sehova. Illetve igen, ahogy felkeltem, kb 20 perc alatt menetkész voltam. Menekültem arról a hideg és barátságtalan helyről. Együtt mentünk Anna, Marco meg még páran a következő faluig reggelizni, ugyanis itt a bár csak 9-kor nyit (nem értem ezeket a spanyolokat, hova tették az üzleti érzéküket. Mekkora bevétel lenne a reggeliztetés nekik, ha legalább 40-50 embert megreggeliztetnének az amúgy kihalt faluban?). Eleinte lehagytam őket, szerettem volna felmelegedni, és mivel egyedül mentem, láttam “vad”lovakat, szépeket, legelészni az út mellett közvetlen. Gyönyörűek voltak.

A bárban kértem egy nagy korsó vizet, jött a vitaminbomba: pezsgőtabletta, C-vitamin (köszönöm, Olgi, Árpi!) nagy dózisban, illetve multivitamin. Megettem a már szinte kétnapos bagettemet, a frisseket meghagytam későbbre. Anne meg Marco meghívtak egy kávéra meg croissant-ra, erre egyáltalán nem számítottam. Jól esett, finom volt a kávé, a croissantot pedig eltettem ebédre.

Nem sokkal később szétváltunk, mert Anne ottmaradt egy másik zarándokkal beszélgetni egy másik falu bárjában, aztán Marcot meg útjára engedtem kb 10 perc után, mert láttam, nagy tempóval halad, én meg nem éreztem úgy, hogy rohannom kellene. Talán tovább akart menni Burgosnál, mindenesetre azt hiszem hálás volt, hogy engedtem menni, nem akart szerintem csak úgy otthagyni. :) Amúgy láttunk szarvasokat szökkenni az erdőben, szépek voltak.

Ezután nagyszerű rész következett. Az út felvezetett a Matagrande csúcsára 1078 méterre. Nagyon élveztem az utat odáig meg lefelé is, hisz végig aranyos kis sziklák övezték az utat, egyszerűen jó volt menni. Fent a Matagrande csúcsán van egy kereszt, később pedig a kőspirál, amelyet zarándokok építenek évek óta. Én is tettem hozzá egy követ. Már olyan nagy, hogy kilóg a zarándokútra.

A kereszttől lefelé vezető út végén van egy kereszteződés. A balra vívő út keresztülvisz néhány falun, a jobbra tartó kikerüli őket, felettük megy el. Állítólag van ott útközben valamiféle étkezési lehetőség, nem nagyon tudtam kivenni a canadai nő szavaiból, hogy tulajdonképp hol is ebédelt aznap a jobbra menő út közepén. A balra vezető út nem különösebb, tehát bátran menjetek innen majd jobbra.

Viszont az a kereszteződés, amely Orbanea-Riopico után, az autópályán átívelő híd után van, arra mindenki figyeljen oda! NE MENJETEK EGYENESEN! Mert az az út keresztülvisz Villafrian, Burgos külvárosán, ami nem más, mint egy nagy ipar-, és gyártelep. 10 km-en keresztül csak gyárak, gyárak és gyárak. Hihetetlenül pipa voltam, amikor rájöttem, hogy sikerült rátévednem erre az útra. Az eredeti, tradicionális Camino Castanares-en vezet keresztül, és egyenesen Burgos óvárosába vezet. Arra szerettem volna menni, de nem láttam a jelzést.

Utólag értelmeztem az útikönyv szavait helyesen. RÖGTÖN A HÍD UTÁN, amelyen az autopályát keresztezitek, RÖGTÖN MENJETEK BALRA, keressetek jelet, bármit, mindegy, DE NE MENJETEK EGYENESEN, VILLAFRIA FELÉ!!!! Egyrészt veszélyes autóut mellett kell menni, szinte a felfestett csíkon, az autók meg nem lassítanak. Aztán az a 10 km hosszú gyárzóna gyilkos. Az útikönyv szerint a legtöbb zarándok buszra száll. Nem voltam hajlandó buszra szállni, annyira dühös voltam, hogy nem volt rendesen jelezve, hol kell az eredeti útra rámenni, és nem a gyártelepen keresztül megközelíteni Burgost. Erre figyeljetek oda.

Burgosban, kb 8 km múlva futottam össze azzal a kanadai nővel, aki szintén nem volt hajlandó buszozni, együtt mentünk szállást nézni. Ő mindenáron követni akarta a nyilakat, énnekem meg még Tosantosból volt egy tippem, illetve San Juanból ugyanarra vonatkozó reklámcédulám egy albergueről. Azt kerestem rendületlenül, de kicsit kiesik, alig talátam meg. Meglepetésként ér a hír, én vagyok az első zarándok. Utánam még jött egy francia férfi, ennyi. Ketten vagyunk, külön szobában. Ráadásul teljesen modern, tavaly költözött ide ez a szállás, minden csillog-villog. És adományos. (Albergue Emaus).

(Még egy info: Az El Parral nevű albergue elköltözött szintén tavaly, új címe Mayor utca 24. Tel: 947580283 es 947588078. Illetve a vasúti pályaudvar a városon kívül van 4 km-re, aki innen kezdi a Caminot, számítson erre. Állítólag korábban a városban volt a pályaudvar. Hogy ezt hogy költöztették, nem tudom, de a szállásadóm mesélte.)

Bementem a városba sétálni, internetezni, a többieket megkeresni. Az egyik albergueben látták Youngot. Őt nem találtam meg, de hagytam neki üzenetet. Remélem megkapja. Lehet amúgy ingyen internetezni fél órát a Puente de San Pablo híd katedrális felé eső hídfőjénél található könyvtárban. Itt olvastam és írtam kommenteket.)

Este szaladtam vissza, mert főzés volt, és vacsora. A francia férfi nem volt itt (pályaudvarra ment valakiért), így hármasban ettünk, a hospitaleros francia házaspár meg én. Mondtam nekik, olyan, mintha egy családnál laknék, igazán otthonos. :)) Ők is mosolyogtak, hogy ez kicsit szokatlan nekik is, de jót beszélgettünk, jót ettünk.

Ja, és van zene bevezetve a szobákba, hogy azzal keltsék a népet, és milyen zenére fogok ébredni? Taizei dallamokra. :D Még ki is választhattam, melyik számra szeretnék ébredni. :)

Oh, és még valami. Nem lehet gumicukrot kapni Burgosban. Micsoda felháborító dolog!

:)

Na, hát tényleg nem örülök neki! Na, komolyan. Ez volt az alku magammal. Nem szállok fel a buszra arra a 10km-re, viszont veszek egy akkora zacskó gumickurot, amekkorát nem szégyenlek, és egyszerre megeszem, még ha el is csapom vele a gyomrom. Már tegnap “megérdemeltem” volna, de ott sem volt, a bárban. Volt az egyik automatában egy jóóó nagy tasak csokis keksz, de ellenálltam a kísértésnek, mondván, majd Burgosban gumicukor. De nincs! Pah… őrület.

No, pakolok, alszom. Holnap Hornillos del Camino, ha minden igaz. :)