május 12 – szerda – 18. nap – Calzadilla de la Cueza – Sahagun – kb 23-24km.
A tegnapi peregrino menü ellenére olyan éhesen ébredtem, mint egy farkas. Daniel azért hívott meg minket amúgy erre a menüre, mert nem volt konyha a szálláson, és így mindenki a helyi bárban evett. (Jó kis üzleti fogás:))
Viszont közösségi szoba sem volt, ahol enni lehetne, az alvó-szobában tilos volt, a bárban pedig nem hiszem, hogy illendő saját holmit elővenni, úgy döntöttem, befizetek egy kávéra a bárban, és ezzel nem csak a következő alkalmas lehetőségig bírom ki reggeli nélkül, de egyúttal “meg is vásárolom” a wifit. Nem volt kedvem kint az esőben internetezni.
Majd 2 óráig pötyörésztem, de bevallom, jól esett. E-mailt olvastam, bejegyzést küldtem el, emailt írtam, chateltem. Kicsit a virtuális világ kényelme az, ami elragadott. De végül is nem siettem sehova sem. A bár-étterem személyzete még oda is jött megcsodálni a kis ügyes billentyűzetem, kicsit fura érzés volt. :)
A reggelit végül körülbelül 6-7 km múlva tudtam csak elkölteni, amely így egyben az ebédem is volt. Bekéredzkedtem egy bárba, persze, megkérdeztem, szabad-e hozottat enni, szegény tulaj azt hitte, a szállást keresem. Minden esetre hamar kimutogattuk a lényeget (ezennel visszavonom a “minden spanyol értetlen, és nem bír mutogatni” kijelentésemet. Azóta már több spanyollal találkoztam, akik képesek voltak kommunikálni), így melegben, békében ülhettem le enni. Milyen jól esett a paradicsom, saláta, paprika, amelyet még a Villarmenteroban összeverődött csapat hagyott ott nekem.
Legidos es Terradillos között találtam egy kőlabirintust, a közepében feliratozott kövekkel. Ha arra jártok, járjátok ti is végig, egy pihenőnél találjátok meg. :)
Moratinos, a kihalt szellemfalu után San Nicolasban pihentem meg újra, kaptam egy fazontól egy müzliszeletet. :)
Nem sokkal később van egy alternatív útvonal, amely nincs jelezve, viszont ha rátérsz arra az útra, vannak útközben jelzések. Jobb arrafelé menni, mert nem a főútvonal mellett megy, nem kell szagolni az autókat. Viszont mikor újra találkozott az alternatív útvonal a rendes útvonallal, kissé eltévedtem. Van ugyanis egy kis templom, amit szerettem volna megnézni, viszont a jelzés nem volt egyértelmű. Egy kb 50 méteres szakasz helyett gyalogoltam vagy 500 métert. Ráadásul a templomot is restaurálják, valamint az eső is elkezdett szakadni. Azt hittem, soha sem érek be Sahagunba.
A város maga is barátságtalanul fogadott, nem tűnik túl kedves városkának. Viszont hamar megtaláltam a munincipális szállást, és egészen jó asztaltársaság is alakult itt hirtelen, megyek is vissza hozzájuk, nem szeretek így elvonulni. :)
Ó, igen, és itt újra találkoztam Johnnal, az angliai férfivel, kiderült, 12 gyereke van, egyiket ő segítette a világra, úgyhogy most élvezi a Caminon a “szabadságát” :) bár rettentően szereti a gyerekeit.
Na, tényleg megyek vissza a társasághoz. Üdv mindenkinek!
(Holnap tényleg rövidet megyek. Kell a pihenés.)
