22. nap – Leon – Villar de Mazarife

május 16. – vasárnap – 22. nap – Leon – Villar de Mazarife – 23,1 km

Reggel úgy tessékeltek már ki a szállásról. De hát ez van, ha az ember lánya sokat alszik (jól, és sokat), nem kel fel hajnali 5-6 között, mint a sok “őrült”, hogy már 6:20-kor úton legyen, kényelmesen pakolászik, nagyot reggelizik, és körülbelül talán 8 és 9 között hagyja el a bázist. :)

A Carbajalas nevű szálláson voltam, amit valamilyen nővérek vezetnek, és kaptunk reggelit is.

Leon amúgy egy 130.000-es város, ennek ellenére még reggel 9 környékén is úgy néz ki, mint egy szellemváros. Na jó, vasárnap van, de akkor is furcsa. Minden redőny lehúzva, az utcák kihaltak, emberi neszt nem hallani. Szerencsére a katedrális nyitva volt. 9-kor volt mise, arra mentünk egy páran a szállásról, együtt. (Csak jelzem, az igaz vad-zarándokok már legkésőbb     7-kor elhagyták a várost. – Hah, most még csak nevetek rajtuk, de sajnos majd fordulni fog a kocka… Hamarosan, úgy tűnik én is a hajnali bandába fogok tartozni. Majd elmesélem, miért.)

A katedrális amúgy gyönyörű. Iszonyú nagy és sok szép ablaka van, ha rásüt a nap, csak úgy árad be a fény – nem hiába, gótikus. A könyvem szerint 1900 m2-nyi területet fednek le az ablakok. Nem semmi…

Aztán van egy Museum of Leon-nak csúfolt templom is. Tényleg van bent kiállítás, és állítólag nagyon híres, de igencsak meglepődtem, amikor az ajtókon belépve egy mise közepén találtam magam. Így persze a kiállítást nem tudtam megnézni, mert zárva volt az ajtó, de nem bánom, a templom maga is szép volt.

Az óvárosból kifelé menet, már a lakótelepi részen egy park mellett visz el az út. Gondoltam, bekukkantok, és ezt az elhatározásomat az a tény is megerősítette, hogy egy nőstény páva álldogált a bejáratban. Hát itt kérem, miniatűr állatkert is van! :) Egyszer csak iszonyú rikoltozást hallok, hát kiderült, a mellettem lévő fa tetején üldögél két hím páva, tollászkodnak, élvezik, hogy magasban vannak és uralhatják a terepet. :) Parque de Quevedo, ez a park neve.

Innen nem messze láttam egy táblát, miszerint 340 km Santiago. Az az igazság, hogy nem nagyon tudom, elhigyjem-e, amit ezek a jelzések írnak. Ugyanis a könyvem, a SJPDP-i papírom és ezek a kiírások mind más kilométert mondanak. Az egységes számolás végett mindig a könyvet veszem alapul, bár nem tudom, mennyiben ad helyes számokat. Egy Leon előtti kisvárosban pl. egy forrásra 307 km volt kiírva. Az is lehet – ezt mástól hallottam -, hogy azok a forráson, kövön, itt-ott jelzett km-ek korábbi, azóta már valamelyest módosított útvonalak kilométerjelzései. Hát, nem tudom. Mindenesetre van még legalább 2 hetem hátra. Ez biztos. :)))

Leonnak szinte nyúlványa a következő kis városka, La Virgen del Camino (Virgin of the Way), ahol allítólag egy pásztornak és később egy másik férfinak is megjelent Szűzmária, és evégett templomot is építettek. Hogy mi lett a régi templommal, nem tudom, de a könyvem szerint az a templom, ami ennek a jelenésnek a helyén van, a 60-as évekből származik, teljesen modern épület, viszont hihetetlenül szép barokk oltárdíszítés található bent. Nagy a kontraszt, mégis nagyon szép. :)

A templom után nem sokkal van egy válaszút. Ne menjetek egyenesen, hanem térjetek el balra. Valamivel hosszabb, de sokkal jobb és szebb. Az egyenesen menő út az autóút mellett megy, nem hiszem, hogy különösebben lélekemelő lenne. (Viszont most nyáron, a nagy tömeg miatt, lehet hogy érdemes arra menni, biztosabb lehet a szállás ott.)

Majd látni fogjátok, millió-egy felfestés van az úton a kereszteződés előtt. :D Mindenki felfestette a véleményét, miért menj balra, vagy egyenesen. :)

Innen végre elhagytam az emberi település közvetlen közelét. Bájos réteken mentem keresztül, vadvirágok és tücsökciripelés társaságában. És micsoda jó időben! Csak úgy ragyogott a nap!

Összekerültem egy -úgy hiszem- olasz nővel, kerülgettük egymást egy darabig. Egyik kis útba eső faluban két spanyol kisgyerek csatlakozott mellénk, gondolom unatkoztak, így nekiálltak velünk beszélgetni. A nő beszél spanyolul, így a kommunikáció is meg volt oldva.:) Ilyeneket kérdeztek, hogy mi a nevünk, honnan jövünk, hol kezdtünk ma, milyen nehéz a táska, mennyibe került a felszerelésünk… Aztán előrukkoltak egy tulajdonképpen érdekes, de nem túl motiváló információval. Miszerint tudjuk-e, hogy innen, személygépkocsival Compostella 4 órányira van? Ó, nahát? Hát, ez nagyszerű! :DDD Én csak úgy kb még 2 hétig fogok gyalogolni! :)))))

A rettentően mókás nevű Oncina de la Valdoncina nevű települést választottam ki ebédelés helyszínének, innen meg kb 10 km volt a napi célom. Később összebarátkoztam egy fehér szamárral, majd egy fehér lóval is. :)

Ééééés, rácsodálkozhattam az előttem és tőlem jobbra elhúzódó hosszú hegyvonulatra, havas csúcsaival, kéklő szépségével. Újra hegyek! :) Viszont ez azt is jelenti, hogy fel is kell másszak majd oda…

Villar de Mazarife kedvesen fogadott. Két albergue is van, jóformán egymással szemközt, és még egy harmadik valahol a faluban. Nos, a két albergue közül én a Jesus-ba mentem, bal kéz felé. Jól nézett ki a nagy viking hajó a kertben:) Meg a medence, amiben sajnos nem volt víz. Mindenki kint lógott a kertben, sütött a nap, boroztak, zenéltek. Gyorsan mostam egy nagyot, szinte minden ruhámra ráfért a mosás, és most jó esélye is volt, hogy megszáradjon. Utána zuhany, pakolászás, és éljen a közösségi élet!

Nagyon jó asztaltársaság verődött össze, és többek között itt van Serge is, a francia muki, aki a piros sapkájában úgy néz ki, mint egy házmester:)) Nagyon aranyos fazon, nagyon bírom, és itt van Eliseo is, a német srác, a party-pelegrin (na jó, nem az, csak mindig ezzel fárasztott, hogy majd Leonban egy napra party-peregrin lesz, ami nem jött össze neki, de most pótolhatta). Egy spanyol férfi is előkerült valahonnan egy gitárral, játszott nekünk igazán jó muzsikát, még énekelt is hozzá. Mi pedig végre újra, és hosszú napok óta először jó időben, napsütésben, egy szál pólóban élvezzük az életet, egy pohár bor mellett, spanyol muzsikával, a hangulatos kertben. Micsoda este! Nagyon jól éreztem magam.

Azt még tudni kell a helyről, hogy mindenki ír-rajzol a falakra, tele van üzenetekkel, idézetekkel, rajzokkal a fal. Én is írtam persze. :) És találtam több magyart is. Ó, igen, adományos az internet, valamint ingyenes wifi van, a szálláshoz tartozó, tökéletes térerővel. Akinek ez érdekes, írja fel. :)

No, hát ennyit mára. :))))