május 24 – hétfő – 30. nap – Triacastela – Samos – 10 km
Reggeli kint a padon, jó hűvösben. Mára hidegebb időt mondanak – kaptam Árpitól a hírt. Holnap 100%-s eső, hallottam egy zarándoktól. Hát, akkor előkészítjük a poncsót. :)
Kényelmesen, lassan vágtam neki ennek a 10 km-nek. Újfent nem siettem sehova – nekem ez a camino már csak ilyen lazán megy! :D
Az út Samos felé a falu végén balra indul, jobra a másik, alternatív útvonalon lehet menni. Szóval irányt tarts balra, egy darabig autóút mellett mentünk, majd bevitt az út az erdőbe. Szép helyeken jöttem el. Végig apró kis falvak között mentem, olyan igazi parasztos kis falvacskák, talán templomot is egy helyen láttam, többnyire csak kis kápolnácskákat, bolt persze sehol, legalábbis sehol látható helyen (a camino többnyire mindig ott vezet, ahol bolt is van). Ez a 10 km is végtelennek tűnt, és rengeteg volt a föl-le-föl-le-föl-le és újfent föl-le. Hihetetlenül elfáradtam. :)
Utól ért a nagy egyen pólós csapat egy része. Először csak az tűnt fel, hogy jön egy csapatnyi ember, szinte rohanva, majdnem futva. Ezeket meg kergetik? Aztán láttam meg, ők a sportcsarnokos csapat. Zajongva, hangosan mentek. Nem esett nehezemre, hogy megálljak és hagyjam őket előre menni, nem csak a tempójuk miatt.
Aztán feltűnt a kolostor, mint egy kis ékszer üldögél a völgyben. Innen körülbelül 20 perc alatt lesétáltam a városkába, találtam olcsó boltot is, majd elfeküdtem a folyó mellett, a hídon túl jobbra, a padkából kialakított padokhoz, mert a szállás csak 3-kor nyit. Hihetetlen jót aludtam! Közben befutott Serge is, elmentünk süteményt vásárolni, hisz ma van John 67-dik születésnapja, majd elmentünk a szállás elé, sorba állni. Donativos szállás, melegvíz és konyha nélkül, valahogy most nem örülök, hogy nem tudok főzni, már kéne a meleg étel.
Raktam ki egy üzenetet Johnnak, remélem elér idáig, lassan be kéne fusson, ha eljön Samosig. Vettünk neki egy kis plüssmacit is, aprót, könnyűt. :)
Most megyek, eszem valamit, aztán körbenézek a városban, mi újság itt errefelé.
Hopp, a helyi bolt fél 11-ig van nyitva! Micsoda csoda, mik vannak! :) Boldog-fáradtan andalog a városkában néhány zarándok, leülnek itt-ott bambulni, elmélkedni, könyvet olvasni. Jómagam egykedvű vagyok, egykedvűen jövök-megyek. Mentem a monostorba idegenvezetésre, de belepőt szedtek, nem volt kedvem így már bemenni. Megyek az esi imára, 5 perc múlva kezdődik, aztán elteszem magam holnapra. Megpróbálok korán kezdeni.
Jó éjt mindenkinek.
