35. nap – Arzua – Pedrouzo

május 29 – szombat – 35. nap – Arzua – Pedrouzo – 21,3km

Érzitek ezt a bizsergést? Ezt a rezgést a levegőben? Ez benne van minden mozdulatban, minden szóban, minden lépésben.

Két nap járóföldre vagyunk Santiago de Compostellától, Szent Jakab sírjától, a CÉL-tól, az Út végétől.

Két nap.

Mögöttünk több, mint 750km. És alig van hátra valami…

A konyhát bezárták reggelre, legtöbbünk felháborodására. Mert azért itt-ott akadt némi lábos, pléhbögre, és a meleg tea jól esett volna, vagy csak rendes asztalhoz leülni.

Lassan telt a nap. Alig több, mint 20 kilométereknek nézek elébe ezekben a napokban, mégis érzem magamon a fáradtságot, hogy nehezen megyek. Fáradt vagyok. 5 hete úton… Mégis boldogan, újra és újra friss lendülettel vágok neki újabb és újabb kilométereknek. Már nincs messze a cél…

Calzadában leültem tízóraizni. Reggel találtam két joghurtot, itt van kis bolt az étteremben, vettem olcsó kekszet, ezt majszoltam. Van wifi is, a router aljára van írva a kód. Épp csak kiszaladtam a táskámhoz (amit kívül hagytam), hogy behozzam a jegyzetfüzetem, mikor visszaérve azt láttam, ott egy finom, nagy bögre gőzölgő tejeskávé. Üldögéltem mellette egy darabig. Nem tudtam kié, gondoltam, aki vette, elszaladhatott a mosdóba. Mivel majd háromnegyed órát ültem ott, joghurtot eszegetve, e-mailt olvasva, bambulva, csoportnyi emberek jöttek-mentek, és senki sem jelentkezett a kávéért, úgy gondoltam, csak az történhetett, hogy angyalok szálltak le, és tették ide nekem ezt a finomnak tűnő, nagy pöttyös-bögrényi gőzölgő kávét. Hmmmm finom is volt. Kekszet majszoltam hozzá.

Kifelé menet újabb, ezúttal angol iskolás csoportba futottam bele, majd nyugodt tempóban, halkan dudorászva nekiindultam a nap hátralevő részének. Újabban a jobb bokám fáj, a bokacsontnál dörzsöli a cipő. Ha nem felejtem el, ragasztok rá sebtapaszt, hogy ne dörzsölje, de néha elfelejtem, és mikor elindulok, már lusta vagyok letenni a táskát, levenni a cipőt, előtúrni a sebtapaszt, stb stb. Macera. :) Sokszor még azért sem állok meg, hogy igyak, inkább megkérek valakit, hogy vegye ki a flakonom, majd tegye vissza.

Az elszórtan található eukaliptusz fákból eukaliptusz erdők lettek. Nagyon finom illat lengi körbe az embert. Eddig eukaliptusszal csak cukorka formájában találkoztam, ilyen fura fajú erdőben még nem jártam :) Hosszú, nyílegyenes, nagyon magas fák ezek, csíkokban hámlik a kérgük, érdekes sarlóhoz hasonlító a levelük. Találkoztam egy dublini ír nővel, sajnos nem emlékszem a nevére, nagyon furcsa ír neve volt. Együtt mentünk egy darabig, megvitattuk az út érdekességeit, a fájdalmakat, a hátizsák “változó” súlyát. Ugyanis a hátizsák egyik nap hihetetlen nehéz, másnap elképesztően könnyűnek tetszik. Volt olyan nap, hogy ijedten kezdtem tapogatni a táskát, hol nyílt rajta lyuk, olyan könnyűnek tűnt ugyanis, hogy azt hittem, kipotyogott a fél cókmókom a zsákomból. Máskor egy banánnal teszek csak bele többet, és úgy húzza a hátam a zsák, hogy pusztulok bele.

Hamar, körülbelül 1 óra felé meg is érkeztem a szálláshelyre. Itt van konyhai felszerelés. :)) Főztem is egy akkora adag tésztát, hogy nem bírtam megenni, két emberre elég lett volna. Na nem baj, később megesszük. Gyors, klasszikus körök: fürdés,mosás. Készülök a holnapi korai kelésre, ugyanis kb 4-fél 5 felé kell kelnem, hogy reggelivel együtt kb 5-negyed 6 felé el tudjak indulni. No, nem lettem koránkelő fanatikus az UTOLSÓ NAPRA :)))))))),  pusztán csak szeretnék odaérni a füstölő-lengetős 12-órás zarándokmisére, Compostellába.

Értitek, UTOLSÓ NAP! :))) Na jó, lehet reklamálni, hogy nem is az utolsó, és hál’ Istennek tényleg nem, megyek még 4 napot Finisterre+Muxia felé, de akkor is a NAGY CÉL itt van a lábaim előtt, 21,3 km-re, mintegy 5-6 órányi járóföldre.

És nem rég kaptam a hírt, van hostom Compostellába! (www.couchsurfing.org) Ugyanis nincs keretem a 17€ szállásra (vagy 10€), ugyanis ennyi az ottani albergue, 10€ az első éjszaka, 7€ a 2-3. éjszaka. És a terv ez, egy teljes nap pihenés, ünneplés, örömködés, lebzselés Santagio de Compostellában, valamint nem utolsó sorban így remélem, hogy összefutok Johnnal, Anne-ékkal, Johannáékkal, Younggal, Ruthhal… Ebből talán Johanna nem esélyes, a többiekre van remény, ha nem buszoztak bele.

Aztán vár rám az óceán, régi-régi vágyam teljesül ezzel, belelógathatom a lábam az óceánba a “világ végén”. Nagyon régi vágyam ez, hej, de régi, hogy a portugál-spanyol partok valamelyikén találkozzam a földdel, ahonnan nincs tovább, az óceánnal, amely a végtelenbe visz. És íme, egy hét múlva ott leszek. :)

Good girl, well done!

No, megyek, még van egy kis időm pizsilövés előtt, megnézem, Serge mit kotyvaszt a konyhában, meg összepakolok menetkészre holnapra, ne a reggeli zombulásban kotorásszam össze a holmim.

BUEN CAMINO mindenkinek!!! Holnap célba érek!!! :))))))

JIPPIJUJEEEEEEEEEE!!!!!!! :))))))))))))))

Számbeli összesítés az 5. hétre:

-146km

- 22€ szallas

- 9,06€ etel

Még van “hátra” 1+5 nap, utolsó nap Compostelláig, egy pihenőnap, majd keddtől 3+1 nap Finisterre es Muxia. Ez utóbbi 4 napra az a 20€ (+ maradék) a költségvetés, amit Anne-tól és Silviától kaptam ajándékba. Lesz, ahogy lesz. Eddig is úgy volt, ahogy volt. :)