4. nap Fisterre felé (41/4) Corcubion – Fisterre – kb. 11,1km

Kaptunk egy kis könnyed, finom reggelit, tea-kávé, sütemény, pirítós kenyér lekvárral. Jól esett. Könnyű napnak nézek elébe, alig több, mint 10-11 km a mai táv, finom, könnyed befejezése lesz ez az utamnak. Az i-re a pont. Tökéletes.

3. nap Fisterre felé (40/3) Olveiroa – Corcubion – kb. 20km

Hideg éjszakánk volt. A felaggatott függönyök sokat nem értek, de tény, hogy ennél jobbat rég aludtam: tiszta, friss levegőn, mégis fedett helyen, mégsem magányosan (a német nő, na meg Bucó, a krokodil…). A nővel együtt keltünk, összevakarództunk, aztán ment ki-ki a maga dolgára, én személy szerint a konyhába reggelizni, persze összepakolás után.

Egy picit el is méláztam a konyha melletti teremben felaggatott fotókon. Emberek ülnek körbe egy asztalt, mindenki mosolyog, láthatóan zarándokok. 2002-es kép. 8 év… 8 év…. Vajon mi lehet velük? Mi lett belőlük? Akaratlanul is zarándok-testvéreimnek érzem őket, akik szintén azt az utat járták, amit én is. Itt egy pillanat-töredék az életükből, reményteli tekintetek, mosolygó arcok, alig egy-másfélnapi járásnyira a világ végétől… Vajon miben hittek? Mit gondoltak? Mi változott bennük az út alatt? És mi lett velük azóta?

Mi lesz velem 8 év múlva?

2. nap Finisterre felé (39/2), Negreira – Olveiroa 33,3km

Folytatás, íme. Ezzel magamnak is tartozom, és zárjuk le a 2010-es évet úgy, ahogy illik.

Negreira – késői kelés, és újabb tanulság: a ruhák kint nem száradnak meg éjszaka, mindig be kell szedni őket, és ahogy lehet, bent megszárítani. Most is ez utóbbira nyertem tanúságot, frissen mosott, tiszta, illatos ruhát vehettem magamra, hejj, ez bizony jó érzés!

Még a nap is sütött, kellemesen hívogatott ki a szabadba, ennek ellenére későn indultunk. Ellen és Alex meg én, így hárman tartoztunk a későn kelők, fészkelődők csapatához. Kellemes reggeli, nyugodt pakolászás… minek is írom le ezeket? Hisz ez már egyértelmű, nem tartozom a rohanós csapatba. :)

folytatás következik, csak államvizsga-veszély van

Többen noszogatnak, hogy mikor lesz már végre befejezve a blog, mikor lesznek már végre feltöltve a képek egy galériába?

Sajnos (“sajnos”) államvizsga-veszély van, méghozzá most szombaton, úgy hogy ezúton is kérek szépen mindenkit, hogy tegye értem keresztbe az ujjait 2010. 07. 03-án 9:00-tól kb 16:00-ig.
Két vizsgám lesz, egyik 9:00-től valamikor, a másik 14:00-től valamikor.

Ha ezt túléltem, utána lesz erőm befejezni a kaland megírását, képeket feltölteni. :)) Illetve a szintén kért “hasznos információk” oldalt is megírom, ajánlott szállásokkal, tippekkel, ötletekkel, stb.

Szóval hajrá mindenki előre! Mindenkinek a maga útján. :)

Puszi!

1. nap Finisterre fele (38/1), Santiago de Compostella – Negreira

Június 1 – kedd, 38. nap, 1 nap Finisterre fele (38/1), Santiago de Compostella – Negreira, 23,8km

(A képekhez ezúttal is türelmet kérünk. – a szerk.)

Jaj, csak még 5 percet… csak megint még 5 percet…… még 5 percet……….még…….5 percet……… még…….

Kb 9 felé erőszakoltam ki magam az ágyból, de volt az fél 10 is, mire ténylegesen nekiálltam készülődni. Fáradt voltam nagyon, és sok minden történt az elmúlt két napban, nem éreztem kipihentnek magam. Teljes csend honolt, mivel Sandrának ma van leadási határideje, azt hittem, már ekment itthonról, Juditról nem tudtam semmit. Aztán, lám, előbújt Sandra, kávét főzött nekem (hu, nagyon jól esett), és szegény Judithoz is bekopogtam, hogy elköszönjek, még félig-meddig ő is aludt.

Menni “kell”, 23-24 km vár rám, nem 1 óra lesz legyalogolni, neki kell kezdjek. Az óvárosba beérve még kavarásztam kicsit, utolsó fotók, zarándok iroda – hagytam üzenetet Annenak és Silviának, igazábol Ruthnak is kellett volna, de az ő e-mail címét legalább tudom. Anneéktól semmim sincs.

Mikor elmentem a hotel mellett, 4-en várakoztak ebédre, 3/4 12-kor. (12-től van ebéd). Vacilláltam, hogy menjek-e én is, végül úgy döntöttem, nem, nekem most mennem kell, majd ha visszajöttem.

37. nap, Compostella

május 31 – hétfő, 37. nap, Compostella

(technikai okok miatt a képek csak később jelennek meg ehhez a bejegyzéshez – a szerk.)

Ahh, pihenés, alvás, addig, ameddig jól esik! Hál’Istennek, szállásadóim egyetemisták, fiatalok, nem kelnek fel 10 előtt. :) Én is vagy fél 11-ig aludtam, de még milyen jól. Aztán előbújt szép lassan mindenki, kávé, “reggeli”, beszélgetés. Tervem volt a 12 órás mise, nem a mise része miatt, hanem hogy találkozási lehetőséget megteremthessem azokkal, akik esetleg ma érkeznek, de végül ellustálkodtam az időt.

Elindultam a belvárosba, fel, s alá mászkáltam, tulajdonképpen semmi említésre méltót nem tettem, hacsak nem számít annak az épületekben való gyönyörködés, az élet élvezése, annak tudata, hogy mennyit jöttem idáig, s íme itt vagyok. :)

Vettem egy 1,99€-s gyrost, azt ettem dísz-ebédnek, bár volt nálam étel. Csak hát a 2 napos kenyér már nem ízletes, bár ehető, és tápláló. Csak nem esik olyan jól. :) Összefutottam Chris-szel is, épp gyros evés közben, a parkban mellémült. Együtt mentünk végül vissza a katedrálishoz, vigyázni egymás táskáira, amíg a másik bemegy. Aztán “kereszt-hadjárat” :D végigjártam az összes boltot azért a kommentben kért keresztért.

Békésen andalogtunk Chris-szel a templom körül, mikor elővettük azt az ötletet, hogy meg kéne próbálni sorba állni a hiper-luxus *****-hotel ingyen zarándok vacsorájára. (Reggeli, ebéd és vacsoralehetőség a Compostellád felmutatásával, az első 10 zarándoknak, infó erről a zarándok-irodában 5 nyelven.) Valahogy úgy voltunk vele, kb 1% a bejutási esély, biztos tömegek tobzódnak a kapunál. Hát, jelentem kérem alássan, az első voltam. Chris visszaszaladt a szállásra a Compostellájáért, aztán kb. negyed 7 körül szállingózott oda egy kissé hajléktalan forma zarándok, aztán egy csapat kóreai, meg egy amerikai srác a végére, így lettünk meg 10-en. Három ember jött még, tehát kb. ennyire volt tobzódás. :)

36. nap – Pedrouzo – Santiago de Compostella

május 30 – vasárnap, 36. nap – Pedrouzo – Santiago de Compostella

Tegnap este egy francia srác előszedett valahonnan egy gitárt, és olyan hangulatot kerített, hogy csak lestünk. Igazi gitárkoncertet adott, csak ámultunk, hogy hogy  képes ennyi mindenre egy szál gitárral – néha mintha egy egész zenekar kísérte volna. 8 óra, ideje lenne ágyba menni, de még vagy egy órát hallgattam a jó zenét, 9 óra felé mentem aludni.

Mindenem össze volt pakolva, a másnapi ruhámban aludtam, csak a cipőt kellett felvennem, fogat mosni, reggelizni. Egyből az ajtó mellé is tettem a táskámat, hogy még kevesebbet zörögjek vele, hadd aludjon, aki akar. Általában a hajlani népek csörgős nylon zacskó táncot járnak reggelente, ez afféle caminos szokás. Csak hogy biztosan felébredjen még az is, aki esetleg fél órával többet szeretne aludni.

Korom sötét volt kint. Valamikor 5 és fél 6 között indultunk, át egy ébenfekete eukaliptusz erdőn, semmit sem láttunk.

35. nap – Arzua – Pedrouzo

május 29 – szombat – 35. nap – Arzua – Pedrouzo – 21,3km

Érzitek ezt a bizsergést? Ezt a rezgést a levegőben? Ez benne van minden mozdulatban, minden szóban, minden lépésben.

Két nap járóföldre vagyunk Santiago de Compostellától, Szent Jakab sírjától, a CÉL-tól, az Út végétől.

Két nap.

Mögöttünk több, mint 750km. És alig van hátra valami…

A konyhát bezárták reggelre, legtöbbünk felháborodására. Mert azért itt-ott akadt némi lábos, pléhbögre, és a meleg tea jól esett volna, vagy csak rendes asztalhoz leülni.

Lassan telt a nap. Alig több, mint 20 kilométereknek nézek elébe ezekben a napokban, mégis érzem magamon a fáradtságot, hogy nehezen megyek. Fáradt vagyok. 5 hete úton… Mégis boldogan, újra és újra friss lendülettel vágok neki újabb és újabb kilométereknek. Már nincs messze a cél…

34. nap – Casanova – Arzu’a

május 28. – péntek – 34. nap – Casanova – Arzu’a, 22,4km

Serge kivételesen semmi különleges ébresztőt nem talált ki nekem, pedig az alattam lévő ágyon aludt. Volt, hogy a lábam csikizte, volt, hogy rámfújt, vagy zacskót csörgetett a fülem mellett. Furcsák ezek a franciák. :D Mindenesetre együtt reggeliztünk, ittunk finom teát, a mézével édesítve, jól esett. Egy nőtől tejet is kaptunk, azt felmelegítettem, és elfeleztünk egy kis zacskós porkávét, amit már vagy egy hete kaptam valakitől. Cafe con leche, így reggel, finom, jól esik. :) Azért sokszor “visszasírom” a Tosantos-i reggeli kávét, nem tudom, miért, de az valahogy úgy maradt meg az emlékezetemben, mint “A reggeli habos tejeskávé, szeretettel készítve”.

Köd ült a tájon. Ez tette széppé, misztikussá az amúgy nem túl különleges környéket, igazán hangulatos volt a rejtélyes erdőkbe bemenni, madárének dallamára gyalogolni. Az itt-ott felbukkanó eukaliptusz-fák illatossá varázsolják az erdőt.

33. nap – Hospital de Cruz – Casanova

május 27 – csütörtök – Hospital de Cruz – Casanova, kb 21km

Tegnap este befutott egy azt hiszem német férfi. Hulla fáradtan, büdösen, alig élt. Mesélte, hogy minden szállás tele volt ott, ahol meg szeretett volna szállni, nem volt tervezett számára, hogy idáig jöjjön. Mindettől eltekintve azért fura is volt egy kicsit. Mikor vacsoráztunk, ő is lejött a konyhába, immár frissebben, nekiállt teát készíteni, de még mindig látszott rajta a nagy fáradtság. Panaszkodott is, hogy milyen nehéz volt a napja, bár azt hiszem, nem az a típusú férfi, aki képes jól megszervezni önmagát. A karján, lábán rétegekben hámlott a bőr, kérdeztük, mi történt vele. Hát csak a nap, leégett. Naptej? Az van neki. (Akkor miért nem kente be magát?) Aztán volt egy “vicces” megjegyzése hozzám. Miközben mosogattam, megkérdezte, honnan vagyok, talán francia vagyok-e? Mondtam,  nem, magyar. Magyar? Tényleg? Mert hogy ő azt hitte, a magyar lányok szebbek. Ja, bocs.

:) Szerintem bóknak indult, csak másképp jött össze neki. :D

Reggel Serge azzal keltett, hogy megcsikizte a lábam. Júj, de jó, kelni kell, megint nem volt sok kedvem felkelni. :) Reggelihez készülődve egy csomagot találtam az ágyamon, Serge hagyott nekem reggelit, egy banánt, kis darab kenyeret, fél zacskó csokis kekszet. Újfent utolsóként (na jó, a furcsa férfi még reggelizett utánam) hagytam el a szállást.